Közösségi pedagógiai gyakorlat

2015. november 02. - Avas

     Mennyből a pokolba? Ez talán túl drasztikus... Rózsadombról a gettóba? Talán ez is... Egyik világból a másikba!

Délelőtt csillogás-villogás, modernitás, tisztaság, ragyogás, zsongás.... Délután sötétség, komorság, megfáradtság, barátságtalanság. Ezekkel a szavakkal tudom illetni az érzéseimet. Ezekkel a szavakkal melyek teljes oppozíciói egymásnak. És nincs köztük átmenet.

     Dolgoztam már az Avason, ismerem a közeget, de lehet, túl sok volt a jóból ez a 2 hónap a GYEK-ben. Azzal a 2 órával, amit itt töltöttem vissza kellett zuhannom a valóságba, hogy ez van, amit itt látok, nem az, amibe délelőtt belépek. Csak ültem és néztem a szürke falat, amin nem voltak díszek, csak egy szürke fal. Azonnal azon kezdett kattogni az agyam, hogyan lehetne szebbé, barátságosabbá, hívogatóbbá varázsolni azt a helyet. De végül lemondtam róla. Egy időre... Arra az időre, amíg meg nem érkezett a két kisebb gyerkőc. Hiába indítottak azzal, hogy „bazi nagyok ezek” , „te köcsög” stb., akármilyen csúnyán is beszéltek annyira ott van bennük a gyerek, de annyira mélyen, hogy az hihetetlen. Az, ahogy a kifestőknek örültek... Én olyat még nem láttam. Igen, a GYEK-ben is örülnek a gyerekek, persze. De ez más fajta öröm, felszabadult gyermeki öröm. Ami a kórházban is megvan, csak egy-egy mosolyban, egy-egy ölelésben. De ezeknél a gyerekeknél visongásban, ugrálásban, kimutatják, hogy mennyire vágytak valamire és mennyire boldogok, hogy megkapták. Azt hiszem, ez volt a legmeghatározóbb impulzus a délután során.

     A második a sorban, hogy megtanultam Dobble-zni. És, hogy az óvodás kisfiú legyalázott benne. Megsemmisített pillanatok alatt és még hagynom sem kellett magam. :D Először csak nézte, ahogy játszunk, aztán kedvet kapott ő is a játékhoz, és körről-körre egyre ügyesebb lett. Majd bekapcsolódott a kislány is és a teljes csapat eszeveszetten dobálta a lapokat. Felszabadultan, elfelejtve a problémákat legalább arra a kis időre. Boldogsággal zártam azt a hétfői napot.

     Nagyon családias volt a hangulat, mintha a kistesóinkra vigyáztunk volna, ami nagyon jó. Azonban ennek a projektnek nem ez a célja. Valamilyen úton-módon gyerekeket, szülőket kell toborozni. Mert szuper, hogy 2 gyerek napját feldobjuk egy héten egyszer, de többét is jobbá tehetnénk. Ennek érdekében valamilyen eszközöket mozgósítani kell. S amennyire tudok, szeretnék ebben segíteni az ott dolgozóknak.